A parfüm története: az ókori kenőcsöktől a Magyar királyné vizén át a mai parfümig

Honnan ered a parfüm szó?

A latin per („át”) és fumare („füstölni”) szavakból alakult; eredeti jelentése nagyjából „átfüstölni”. A CNRTL szerint a szó valószínűleg egy Földközi-tenger menti nyelvből került a franciába: a katalán perfumar ige a 14. században, a provanszál perfum főnév 1397-ben adatolható.

A név tehát a füstre emlékeztet. Idősebb Plinius szerint a trójai háború idején még nem voltak illatszerek, az áldozatokon a hazai fák füstjét ismerték, „inkább füstszagot, mint illatot”.

Ki találta fel a parfümöt?

Senki sem tudja, és ezt már az ókorban is így látták. Plinius az illatos kenőcsökről ezt írta: „Hogy ki találta fel elsőként, nem maradt ránk.” Szerinte valószínűleg a perzsák találmánya.

Az első név szerint ismert parfümkészítőnek Tapputit tartják, akiről egy Kr. e. 2. évezredből való mezopotámiai ékírásos tábla szól. A Wikipedia Perfume szócikke szerint virágokat, olajat és kálmost párolt le más illatos anyagokkal, szűrte a párlatot, és többször visszatette a lepárlóba.

A parfümök története röviden, évszámokkal

A parfüm története nagyjából négyezer évet fog át, a mezopotámiai ékírásos tábláktól az Európai Unió mai címkeszabályaiig.

Hogyan készítették a parfümöt a görögök és a rómaiak?

A görögök és a rómaiak olajos kenőcsként készítették a parfümöt. Plinius szerint két része volt: a folyékony alap, többnyire olaj, és az illatanyagok, amelyeket a Wikipedia Perfume szócikke szerint virágokból, fákból, magvakból, gyökerekből, növényi nedvekből és mézgákból nyertek.

Gyantát vagy mézgát is adtak hozzá, hogy megkösse az illatot a testen. Az ilyen anyagot ma fixálónak hívjuk.

Plinius szerint az illatszer alabástromedényben őrzi meg leginkább az illatát, ellensége a nap, ezért árnyékban, ólomedényekben tartották. Nézd meg, hogyan tárold ma a parfümödet.

Mit adtak az arab és a perzsa mesterek a parfümkészítésnek?

Mindenekelőtt a virágok lepárlásának módszerét és a lepárolt illatos vizeket. A Wikipedia Perfume szócikke szerint az arab és perzsa technika nagy hatással volt a nyugati parfümkészítésre és a kémiára.

A 9. században al-Kindí arab tudós könyvet írt a parfümök kémiájáról és a lepárlásról, több mint száz recepttel; az Encyclopaedia Iranica szerint a vörös rózsa, a mirtusz és a jázmin lepárlását is leírta.

A rózsa lepárlását a hagyomány Ibn Szína (Avicenna) perzsa orvos nevéhez köti, a rózsavíz azonban régebbi nála: Perzsiában és Irakban már legalább a 9. századtól nagy mennyiségben lepároltak rózsavizet (Encyclopaedia Iranica). Tovább: az arab illatkultúráról szóló cikkünk.

Mi volt a Magyar királyné vize?

Főként rozmaringból, borpárlattal lepárolt illatos szesz volt; a legenda 1370 körülre teszi, de a királynéról szóló történetek többnyire a 17. századból valók. Európa egyik első alkoholos illatszere volt (Wikipedia: Hungary water), francia neve Eau de la Reine de Hongrie.

Gyógyszer is volt: fejfájásra, fogfájásra, fülzúgásra, szinte minden bajra ajánlották. A legrégebbi receptek friss rozmaringot és kakukkfüvet párolnak le borpárlattal, a későbbiek levendulát, mentát, zsályát, narancsvirágot és citromot is tesznek bele.

Hivatalos gyógyszer is lett: az osztrák Pharmacopoea Austriaco-Provincialis 1744 és 1780 között mind az öt kiadásában szerepelt, az 1774-esben „Spiritus Rosmarini sive Aqua Reginae Hungariae” néven. Az 1871-től kiadott hat magyar gyógyszerkönyvbe viszont nem vették fel (Csejtei István, Déri Múzeum Évkönyve, 1987).

Európa-szerte ismerték: Weszprémi István debreceni orvos szerint „ritka az a patika egész Európában, amelyben az ne találtatnék”. Madame de Sévigné egy 1675-ös levelében azt írta, hogy egészen a bolondja lett, és mindig a zsebében hordja (Magyary-Kossa Gyula).

A 18. században újsághirdetések óva intették a vevőket a francia Magyar királyné vizének hamisítványaitól. A mai hamisítványok jeleit a hamis parfüm felismeréséről szóló cikkünkben gyűjtöttük össze.

Tényleg egy magyar királyné készítette?

Valószínűleg nem, de biztosat ma már nem lehet mondani. A legenda szerint egy remete adta a receptet egy idős magyar királynénak, akit a szer kigyógyított a köszvényből, és úgy megfiatalított, hogy még a lengyel király is megkérte a kezét (Encyclopaedia Britannica, 1797).

A szöveget Johannes Praevotius páduai orvos tette közzé: szerinte 1606-ban egy ciprusi főnemes barátjának könyvtárában látott egy igen régi breviáriumot, amely Szent Erzsébet királynétól származott. Sugár István 1978-as tanulmánya szerint a kéziratot hamisítványnak minősítették, ám a szert 1606 előtt már messze földön ismerték.

A kritikusok keményebben fogalmaztak. Az 1797-es Encyclopaedia Britannica „nevetséges mesének” nevezi a történetet. Magyary-Kossa Gyula szerint „a magyar királyné vize nem magyar találmány”, Csejtei István szerint viszont azt, hogy a szöveg hamisítvány és a történet mese, „ma már eldönteni nem lehet”.

Maga a rozmaringszesz régebbi a legenda írásos változatainál: az Encyclopaedia Iranica szerint Arnaldus (1235–1312) rozmaringolajat vont ki, és alkoholos oldatban gyógyszerként használta. Ami biztos: Magyarország nevét viseli, és ezzel a névvel járta be Európa patikáit.

Honnan jön a kölnivíz?

Kölnből: a német városról kapta a nevét az a friss, citrusos illatvíz, amely a 18. században terjedt el Európában. Giovanni Paolo Feminis olasz borbély 1693-ban készítette az Aqua Admirabilis nevű illatos vizet, amelyet ma kölnivízként ismerünk (Wikipedia: Perfume). Alapja híg alkohol és citrusolajok, például citrom, narancs és bergamott.

A kölnivíz megjelenéséig a Magyar királyné vize volt Európa legnépszerűbb illata és gyógyszere (Wikipedia: Hungary water). Ma az Eau de Cologne az egyik legkönnyebb fokozat neve: hasonlítsd össze az Eau de Toilette-tel és az Eau de Parfummal.

A bergamottot két Rasayel Oud illatban érzed: a Citrus Spirit bergamottal nyit, a Dangerous Love bergamottal és mentával indul.

• Citrus Spirit

  Eau de Parfum, 75 ml vagy szett

  35 500 Ft-tól

• Dangerous love

  Eau de Parfum, 75 ml vagy szett

  38 500 Ft-tól

Hogyan lett Franciaország a parfüm központja?

Itáliai mesterek és dél-francia virágföldek révén. Firenzében 1221-től jegyezték fel a szerzetesek parfümreceptjeit, a 16. században pedig Firenzei René, Medici Katalin (1519–1589) saját parfümőre vitte át az itáliai újításokat Franciaországba (Wikipedia: Perfume).

Az illatukért termesztett virágok kultúrája a 14. században kezdődött, és Dél-Franciaországban nagy iparrá nőtt. Az UNESCO szerint Grasse vidékén legalább a 16. század óta termesztenek és dolgoznak fel illatnövényeket.

Ez a tudás 2018 óta az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján is szerepel.

Mikor jelentek meg a szintetikus illatanyagok?

A modern parfümkészítés a 19. század végén kezdődött, a vanillin és a kumarin ipari előállításával. Németországban már 1874-ben vállalatot hoztak létre a szintetikus vanillin gyártására (Shyndriayeva, 2015).

A természetes pézsma a legdrágább parfümnyersanyagok egyike, ezért kellettek új anyagok. Az első használható szintetikus pézsmapótló 1888-ban véletlenül született, Albert Baur robbanóanyag-kísérletei közben. Leopold Ružička, aki 1939-ben kémiai Nobel-díjat kapott (Nobelprize.org), 1926-ban megfejtette a civeton szerkezetét.

Az Eau de Parfum az 1970-es években jelent meg, az 1980-as években lett népszerű (Wikipedia: Perfume). Az EU-ban 2005. március 11-től 26 ismert allergén illatanyagot kellett külön feltüntetni az összetevők között. Az (EU) 2023/1545 rendelet további 56 allergént vett fel a listára; a régi címkéjű termékek 2028. július 31-ig még árusíthatók.

Próbáld ki előbb

Discovery Box

Teljes árát beszámítjuk a következő teljes méretű parfümödbe.

12 500 Ft

Összeállítom

Vagy érezd meg személyesen Szervita tér, Régi posta utca, Arena Mall

Gyakori kérdések

Források

1. A Bizottság (EU) 2023/1545 rendelete (2023. július 26.) az 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az allergén illatanyagoknak a kozmetikai termékek címkézésén való feltüntetése tekintetében történő módosításáról
2. Az Európai Parlament és a Tanács 2003/15/EK irányelve (2003. február 27.) a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/768/EGK tanácsi irányelv módosításáról (1. cikk 10. pontja: a III. melléklet 67–92. bejegyzése; 2. cikk: 2005. március 11.)
3. UNESCO: The skills related to perfume in Pays de Grasse (felvéve 2018-ban az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára)
4. Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (részlet). A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986, Debrecen, 1987, 507–510. o. (Weszprémi István 1795-ös fordításával és Magyary-Kossa Gyula idézeteivel)
5. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek 3. Magyar orvostörténeti adattár, Budapest, 1931, 397. o., 1428. tétel (Aqua reginae Hungariae)
6. Sugár István: Az Egri Víz története. Archívum – A Heves Megyei Levéltár közleményei 7., Eger, 1978, 33–34. o.
7. CNRTL (ATILF, CNRS – Université de Lorraine): Étymologie de PARFUMER; lásd még: Étymologie de PARFUM
8. Françoise Aubaile-Sallenave: ʿAṬR. Encyclopaedia Iranica, III/1, 14–16. o., 1987 (frissítve 2016. október 6.): a rózsavíz lepárlása, a rózsaolaj felfedezése, Arnaldus de Villanova
9. NobelPrize.org: Leopold Ruzicka, tények (kémiai Nobel-díj, 1939; születési hely és idő)
10. Musei Capitolini: The perfumes of Aphrodite and the secret of oil. Archaeological discoveries on Cyprus (kiállítás, Róma, 2007)
11. Idősebb Plinius: Naturalis historia, XIII. könyv 1–3., 7., 19–20. (latin szöveg, LacusCurtius)
12. Encyclopaedia Britannica, 3. kiadás, 1797: Hungary-water (a Skót Nemzeti Könyvtár digitalizált példánya alapján)
13. Wikipedia: Perfume (History; History of the terms and concentrations; Synthetic sources; Safety regulations)
14. Wikipedia: Hungary water
15. Wikipedia: Eau de Cologne
16. Wikipedia: Natural History (Pliny)

A cikk vázlatát mesterséges intelligencia segítségével készítettük, tényeit a fent felsorolt forrásokból ellenőriztük.

Pontatlanságot találtál? Írd meg nekünk